Napjainkra hagyománnyá vált, hogy a természetvédelemmel foglalkozó szervezetek − online szavazásra buzdítva a természetszerető embereket − megválasztják az aktuális Év fajait. Ismerjük meg jobban a 2026-os Év élőlényeit és figyeljünk természeti értékeinkre!
Kép forrása: https://vadaszerdo.blog.hu/2026/01/01/ev_fajai_438
Az Év Fája: Kecskefűz (Salix caprea)
Az Országos Erdészeti Egyesület célja az Év fája szavazással az, hogy az emberek figyelmét felhívja egy-egy őshonos fafajra. 2026-ban ez a kecskefűz, melynek porzós virágaiban húsvéti barkaként is gyönyörködhetünk. Mivel a növényt évszázadokon keresztül gyomfának tekintették, igyekeztek felverődő egyedeit visszaszorítani. Ezzel magyarázható, hogy fatermetű egyedeinek száma kevés. A kecskefűz az egyetlen fűzfajunk, ami többletvíz nélkül él, ezért az Alföldön kimondottan ritka. (Forrás: Az Országos Erdészeti Egyesület honlapja)
Kép forrása: https://dorogimedence.huwp-contentuploads202512kecskefuz.jpg
Év Vadvirága: Homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica)
A 2026-os Év vadvirága szavazáson a száraz gyepekhez kötődő fajokra lehetett voksolni, és a nyertes a homoki árvalányhaj lett. Ez a szép növény − mint neve is mutatja − az alföldi homokpuszták jellegzetes faja. Világállománya igen kis területre korlátozódik: hazánk mellett Ukrajna Dnyeper menti homokterületein és Oroszország délkeleti homokvidékein vannak állományai. Hazánkban elsősorban a Duna-Tisza közén, a Homokháton fordul elő. Sajnos az utóbbi időben több kisebb állománya is megsemmisült különböző emberi beavatkozások miatt. A Homokhátság fokozódó kiszáradása számos növényfaj eltűnéséhez vezethet, a homoki árvalányhaj azonban a nyertese is lehet ennek a folyamatnak. Védelmét és fennmaradását leginkább élőhelyeinek megőrzésével lehet biztosítani. (Forrás: a Vadonlesők közösségi oldal Év vadvirágát kihirdető bejegyzése)
Kép forrása: https://agrarkapu.huwp-contentuploads202601homoki-arvalanyhaj.jpg
Az Év Élőhelye: Fáslegelő
Az MME Élőhelyvédelmi Szakosztályának célja az Év Élőhelye szavazással az volt, hogy minél több ember figyelmét felhívja a 2026-ban kiválasztott különleges, de sérülékeny tájakra. Az országos szavazáson három jellegzetes és egyre inkább veszélyeztetett élőhelytípus – a fáslegelő, a láprét és a szikes tó – közül lehetett választani.
A fáslegelő egy évszázadokkal ezelőtt elterjedt, de napjainkra megritkult élőhelytípus. Fennmaradása teljes mértékben az embertől függ. Magára hagyva ugyanis becserjésedik, majd beerdősül. A zárt erdő azonban nem megfelelő élőhely a fáslegelőket kedvelő fajoknak.
A fáslegelőn a tápláléklánc alapját a lágyszárú növények jelentik, sok szép vadvirággal. Rájuk és a legelő jószágok trágyájára épül a tápláléklánc második szintje, az ízeltlábúak és más gerinctelenek. A legelőn szigetszerűen álló öreg fák lombkoronájában és odvaiban sok állat talál menedéket: rovarok, odúlakó madarak és denevérek. A tápláléklánc leglátványosabb szintje a madaraké: a fák környékét füleskuvik, szalakóta, búbosbanka, vörös- és kék vércse, zöld küllő és seregély népesíti be; a legelőn pedig mezei pacsirta, cigánycsuk, sárga billegető szedeget. A legelő jószágok a fűfélék mellett a sarjadó cserjéket és a famagoncokat is lelegelik, a nagy melegben pedig a fák alá telepedve hűsölnek.
Érdekes módon a fáslegelők beerdősülése pusztulásra ítéli a terebélyes lombkoronájú magányos fákat, hiszen fotoszintetizáló felületük nagy része szerteágazó ágaikon van – de csak magányosan képesek így nőni. Ha sűrűn álló fák nőnek fel mellettük, lassan elsorvadnak.
Kép forrása: https://ddnp.huuploadcontentimage174csokonyavisonta_640.jpg
Az Év Gombája: Csoportos csiperke (Agaricus bohusii)
Magyar Mikológiai Társaság ezzel a gombafajjal szeretné felhívni a figyelmet hazánk gazdag gombavilágára és a magyar mikológusok munkásságára. A csoportos csiperke tudományos nevét Bohus Gábor mikológusról kapta, aki nagyon sokat tett a Magyar Természettudományi Múzeum gombagyűjteményéért, és több mint 50 új gombafajt írt le.
A csoportos csiperke arról a tulajdonságáról kapta a nevét, hogy mindig több példány jelenik meg szorosan egymás mellett. Egy népes csoport súlya az 1 kg-ot is meghaladhatja. Megjelenésére jellemző, hogy fehér kalapját koncentrikus körökben nagy barna pikkelyek borítják. Spóratartó lemezei fiatalon rózsaszínűek, később barnák. Lefelé vékonyodó tönkjén gyenge gallér figyelhető meg. Húsára jellemző, hogy sebzésre erősen vörösödik: vágáskor a fehér hús gyorsan vörösödik, majd barnul. A gombának kellemes, enyhe illata és jó íze van. Elterjedt, de nem gyakori faj, júliustól novemberig találkozhatunk vele erdőkben, ligetekben. A csoportos csiperke ehető, de védett faj, természetvédelmi értéke 5000 Ft/egyed. (Forrás: Miskolci Gombász Egyesület honlapja.)
Kép forrása: https://miskolcigombasz.huuploadmedia_thumbnail99429201.jpg
Az Év Rovara: Párducfoltos hangyaleső (Dendroleon pantherinus)
A Magyar Rovartani Társaság az Év rovara szavazással hívja fel az emberek figyelmét a rovarok védelmére és természetben betöltött szerepére. Idén olyan fajokra lehetett szavazni, melyek idős, odvas fákhoz kötődnek (ott fejlődik a lárvájuk, ott táplálkoznak vagy oda húzódnak pihenni). A három jelölt faj közül az Év Rovara 2026 címet a párducfoltos hangyaleső nyerte. Ez a szép rovar a hazai hangyalesőfauna közepes méretű faja; hegyes szárnyai kissé hosszabbak, mint a teste. Magyar neve a tudományos név fordításából ered, és az elülső szárny hátsó szegélyén lévő „párducfoltra” (szemfoltra) utal. Ez legjobban a háztetőszerűen összecsukott szárnyakon látható, amit más minták is díszítenek. A rovar teste többnyire sárga, lábai karcsúak és vékonyak. Csápja is hosszú, vége enyhén megvastagodott. Az imágók (kifejlett egyedek) gyengén repülnek, a mesterséges fény vonzza őket. Nyár közepén rajzanak, éjszaka párzanak, petéiket faodvakba helyezik. Fejlődésük egy évig tart; három lárvastádium után bábozódnak. A lárvák és az imágók is ragadozó életmódot folytatnak, más rovarok lárváit és imágóit zsákmányolják. Jellegzetességük, hogy tölcsért nem építenek, és dús testszőrzetet viselnek. A faj elterjedési területe Európától Észak-Kínáig húzódik. Hazánkban a domb- és hegyvidéki erdőkben, és a folyókat kísérő ligeterdőkben fordul elő, de lárváját kimutatták régi épületek szuvas tetőszerkezetében is. Hazánkban ritka, mert az idős, odvasodó fák száma is egyre kevesebb az erdeinkben. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 50.000 Ft. (Forrás: A Magyar Rovartani Társaság jelölteket bemutató ismertetője.)
Kép forrása: https://cms.fmc.huuploads279662_26a80fc29b.jpg
Év Lepkéje: Nagy tűzlepke (Lycaena dispar rutilus)
Az MME Lepkevédelmi Szakosztálya 2026-ra a nagy tűzlepkét választotta az Év Lepkéjének. A nagy tűzlepke a Vörös Könyvben szereplő, veszélyeztetett faj. Hazánkban védelem alatt áll, természetvédelmi értéke 50.000 Ft. Magyarországon még szinte minden síkvidéki üde, nedves élőhelyen előfordul. Kedveli a láp- és mocsárréteket, a patakvölgyeket, az üde gyepeket és kaszálókat. Középhegységeink erdeiben csak nagyon ritkán figyelhető meg. Évente általában két nemzedéke repül. A hím lepkék területtartók, foglalt revírjüket hím fajtársaiktól erőteljesen védik. A nőstények hajlamosak a kóborlásra, és ennek során új élőhelyeket is benépesíthetnek. A nagy tűzlepkék fennmaradását főleg élőhelyeik átalakulása veszélyezteti, amit részben emberi tevékenység (nedves élőhelyek lecsapolása, kiszárítása, felszántása, túllegeltetése), részben a globális felmelegedés (forró, aszályos nyarak) okoz. Ezért fontos, hogy a nagy tűzlepkére nagyobb társadalmi figyelem irányuljon − olvasható az MME közleményében.
Kép forrása: https://lepketerkep.termeszet.orgmedia20212021072620210726125758188842198-Lycaena%20dispar.thumb.jpg
Az Év Hala: Vágótok (Acipenser gueldenstaedtii)
A Magyar Haltani Társaság által meghirdetett szavazáson a vágótok nyert. Ez az ősi megjelenésű tokféle a nagy és éles vértpikkelyeiről kapta a nevét, melyek könnyen felsértik az ember bőrét. A hal teste megnyúlt, nagy és éles vértpikkelyei az oldalán és a hátán sorakoznak, és különösen a fiatal példányokon szembetűnők. Orra rövid és tompa, bajuszszálai nem érik el a felső ajkat. Tengerben élő vándorhalként a folyókat korábban csak szaporodási időszakban kereste fel, hogy ikráit a sóderes mederfenéken lerakja. A Duna romániai szakaszán megépült Vaskapu azonban leküzdhetetlen akadályt jelent a vándorlási útvonalán. A vágótok nagyra növő hal, az idős példányok hossza meghaladhatja a 2 métert. Egyes tengerparti országok halász-fogásai között rendszeresen előfordul, de Magyarországon a kecsegével ellentétben nincs önfenntartó állománya − az előkerülő néhány példány feltehetően telepítésből származik. Védettsége a telepített példányok megtelepedését szolgálja. A vágótok természetvédelmi értéke 50.000 Ft. (Forrás: a Haltani Társaság fajról írt bemutató anyaga)
Kép forrása: https://hlasek.comfotoacipenser_gueldenstaedti_hf6808.jpg
Az Év Hüllője: Fürge gyík (Lacerta agilis)
Az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2026-ban a fürge gyíkot választotta az év hüllőjének. Ezt a szép gyíkfajt a klímaváltozás több szempontból is rosszul érinti: az élőhelyét adó üde, nedves rétek és hegyi kaszálók a csapadékhiány és a növekvő hőmérséklet miatt kiszáradnak, megváltoznak. A fürge gyík Magyarországon általánosan elterjedt − az alföldi vízjárta gyepeken, a nedves erdőszegélyeken és a hegyvidéki kaszálókon is gyakori. Neve csalóka, mert szinte minden rokona fürgébb nála. Relatív lassúságának oka, hogy a lábai viszonylag rövidek. A fürge gyík a hazai gyíkfajok között közepes méretűnek számít. Hossza 20-23 cm, ennek több, mint a felét a hosszú farok teszik ki. Színezete és mintázata változatos: a hímek testoldala zöld, a nőstényeké barna alapszínű; a hátoldal mindkét nemnél barnás, különféle sötét és világos foltokkal. Táplálékát ízeltlábúak képezik: pókok, lepkék, egyenesszárnyúak, legyek. A zsákmányszerzésben kiváló látása, mozgása és rejtőszíne segíti. Magyarországon minden kétéltű és hüllő védett, így a fürge gyík is, melynek természetvédelmi értéke 25.000 Ft. (Forrás: a Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály tájékoztatója)
Kép forrása: https://hullomagazin.huuploadsarticle-img610841672a7aedb816ff0196673da37d88b942ab.jpg
Az Év Madara: Énekes rigó (Turdus philomelos)
Az MME célja az Év madara szavazással az, hogy megismertessék az emberekkel azokat a madárfajokat, melyek védelméért a lakosság is sokat tehet. Most a bokrosok madarai közül választottak. Az énekes rigó Magyarországon gyakori fészkelő. A hím és a tojó kültakarója hasonló: a hátoldal, a szárny és a faroktollak olajbarnák; a begy, a mell és a hasoldal sárgásfehér alapon barna foltokkal csíkozott. Életmódja és táplálkozása a fekete rigóéhoz hasonló, de jobban kötődik az erdei élőhelyhez. Erre utal régi magyar neve, az „erdőrigó” is. Táplálékát főleg giliszták és csigák képezik, de rovarokat és hernyókat is fogyaszt. Kedvence a házas csiga, amit gyakran ugyanazon a kövön tör fel. Ez a hely a felhalmozott csigahéjakról ismerhető fel, és a népnyelv „rigóüllőnek” nevezi. Ősszel főként gyümölcsöket, bogyókat fogyaszt. Az énekes rigó évente kétszer is költhet. Csésze alakú fészkét fákra, bokrokra építi, és belsejét a nyálával kevert korhadó faanyaggal tapasztja simára. A telet főként a Mediterráneumban tölti, de vannak áttelelő példányai is. Az év madarának jellegzetes tulajdonsága az egyedi éneke: változatos strófáit minden esetben kétszer-háromszor megismétli, emiatt a kezdő madarászok is könnyen felismerik. Védett faj, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.
Kép forrása: https://mme.husitesdefaultfilesmagyorszag_madaraiTURPHIturphi_007_f_kovacs_norbert_c.jpg
Év Gyógynövénye: Kerti kakukkfű (Thymus vulgaris)
A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya 2026-ban a kerti kakukkfüvet választotta az év gyógynövényének. A kerti kakukkfű mediterrán eredetű növény, melynek virágzó hajtását Magyarországon is évszázadok óta használják a népi és a modern gyógyászatban, illetve fűszerként. Már az ókorban ismerték erős fertőtlenítő hatását, ezért harctéri sérülések kezelésére, illetve járványok idején füstölőként használták. Napjainkban a kakukkfüvet vagy a kivonatát tartalmazó készítményeket (teakeverékeket és szirupokat) megfázás, torokgyulladás és hurutos köhögés esetén alkalmazzák köptető, nyákoldó hatása miatt. Több farmakológiai vizsgálat és állatkísérlet igazolja, hogy illóolajának baktérium-, gomba- és vírusellenes, valamint görcsoldó hatása van (enyhíti a köhögési ingert). Enyhe emésztési panaszokra is jó, az étvágyjavító hatása miatt. A kakukkfű a biztonságosan alkalmazható gyógynövények közé tartozik, készítményeinek használatát általában 12 éves kor felett javasolják. A kerti kakukkfű nemcsak gyógyhatású, hanem dekoratív, szárazságtűrő, balkonládában is könnyen nevelhető növény. Egy napos erkélyre egész nyáron illatozó mediterrán „fűszerkertet” varázsolhatsz, ha rozmaringot, oregánót és zsályát is ültetsz mellé! (Forrás: a MGYT Gyógynövény Szakosztályának közleménye és a https://balkonada.hu oldal)
Kép forrása: https://kertlap.huwp-contentuploadsThymus-vulgaris.jpg
(A 2026-os Év élőlényeinek ismertetője a fajokat jelölő szervezetek honlapjai és a https://vadaszerdo.blog.hu/2026/01/01/ev_fajai_438 cikk alapján készült.)
Nagyné Tóth Andrea, Természettudományos munkaközösség