Napjainkra hagyománnyá vált, hogy a természetvédelemmel foglalkozó szervezetek − online szavazásra buzdítva a természetszerető embereket − megválasztják az aktuális Év fajait. Ismerjük meg jobban a 2026-os Év élőlényeit és figyeljünk természeti értékeinkre!
Kép forrása: https://vadaszerdo.blog.hu/2026/01/01/ev_fajai_438
Az Év Fája: Kecskefűz (Salix caprea)
Az Országos Erdészeti Egyesület célja az Év fája szavazással az, hogy az emberek figyelmét felhívja egy-egy őshonos fafajra. 2026-ban ez a kecskefűz, melynek porzós virágaiban húsvéti barkaként is gyönyörködhetünk. Mivel a növényt évszázadokon keresztül gyomfának tekintették, igyekeztek felverődő egyedeit visszaszorítani. Ezzel magyarázható, hogy fatermetű egyedeinek száma kevés. A kecskefűz az egyetlen fűzfajunk, ami többletvíz nélkül él, ezért az Alföldön kimondottan ritka. (Forrás: Az Országos Erdészeti Egyesület honlapja)
Kép forrása: https://dorogimedence.huwp-contentuploads202512kecskefuz.jpg
Év Vadvirága: Homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica)
A 2026-os Év vadvirága szavazáson a száraz gyepekhez kötődő fajokra lehetett voksolni, és a nyertes a homoki árvalányhaj lett. Ez a szép növény − mint neve is mutatja − az alföldi homokpuszták jellegzetes faja. Világállománya igen kis területre korlátozódik: hazánk mellett Ukrajna Dnyeper menti homokterületein és Oroszország délkeleti homokvidékein vannak állományai. Hazánkban elsősorban a Duna-Tisza közén, a Homokháton fordul elő. Sajnos az utóbbi időben több kisebb állománya is megsemmisült különböző emberi beavatkozások miatt. A Homokhátság fokozódó kiszáradása számos növényfaj eltűnéséhez vezethet, a homoki árvalányhaj azonban a nyertese is lehet ennek a folyamatnak. Védelmét és fennmaradását leginkább élőhelyeinek megőrzésével lehet biztosítani. (Forrás: a Vadonlesők közösségi oldal Év vadvirágát kihirdető bejegyzése)
Kép forrása: https://agrarkapu.huwp-contentuploads202601homoki-arvalanyhaj.jpg
Az Év Élőhelye: Fáslegelő
Az MME Élőhelyvédelmi Szakosztályának célja az Év Élőhelye szavazással az volt, hogy minél több ember figyelmét felhívja a 2026-ban kiválasztott különleges, de sérülékeny tájakra. Az országos szavazáson három jellegzetes és egyre inkább veszélyeztetett élőhelytípus – a fáslegelő, a láprét és a szikes tó – közül lehetett választani.
A fáslegelő egy évszázadokkal ezelőtt elterjedt, de napjainkra megritkult élőhelytípus. Fennmaradása teljes mértékben az embertől függ. Magára hagyva ugyanis becserjésedik, majd beerdősül. A zárt erdő azonban nem megfelelő élőhely a fáslegelőket kedvelő fajoknak.
A fáslegelőn a tápláléklánc alapját a lágyszárú növények jelentik, sok szép vadvirággal. Rájuk és a legelő jószágok trágyájára épül a tápláléklánc második szintje, az ízeltlábúak és más gerinctelenek. A legelőn szigetszerűen álló öreg fák lombkoronájában és odvaiban sok állat talál menedéket: rovarok, odúlakó madarak és denevérek. A tápláléklánc leglátványosabb szintje a madaraké: a fák környékét füleskuvik, szalakóta, búbosbanka, vörös- és kék vércse, zöld küllő és seregély népesíti be; a legelőn pedig mezei pacsirta, cigánycsuk, sárga billegető szedeget. A legelő jószágok a fűfélék mellett a sarjadó cserjéket és a famagoncokat is lelegelik, a nagy melegben pedig a fák alá telepedve hűsölnek.
Érdekes módon a fáslegelők beerdősülése pusztulásra ítéli a terebélyes lombkoronájú magányos fákat, hiszen fotoszintetizáló felületük nagy része szerteágazó ágaikon van – de csak magányosan képesek így nőni. Ha sűrűn álló fák nőnek fel mellettük, lassan elsorvadnak.
Kép forrása: https://ddnp.huuploadcontentimage174csokonyavisonta_640.jpg
Az Év Gombája: Csoportos csiperke (Agaricus bohusii)
Magyar Mikológiai Társaság ezzel a gombafajjal szeretné felhívni a figyelmet hazánk gazdag gombavilágára és a magyar mikológusok munkásságára. A csoportos csiperke tudományos nevét Bohus Gábor mikológusról kapta, aki nagyon sokat tett a Magyar Természettudományi Múzeum gombagyűjteményéért, és több mint 50 új gombafajt írt le.
A csoportos csiperke arról a tulajdonságáról kapta a nevét, hogy mindig több példány jelenik meg szorosan egymás mellett. Egy népes csoport súlya az 1 kg-ot is meghaladhatja. Megjelenésére jellemző, hogy fehér kalapját koncentrikus körökben nagy barna pikkelyek borítják. Spóratartó lemezei fiatalon rózsaszínűek, később barnák. Lefelé vékonyodó tönkjén gyenge gallér figyelhető meg. Húsára jellemző, hogy sebzésre erősen vörösödik: vágáskor a fehér hús gyorsan vörösödik, majd barnul. A gombának kellemes, enyhe illata és jó íze van. Elterjedt, de nem gyakori faj, júliustól novemberig találkozhatunk vele erdőkben, ligetekben. A csoportos csiperke ehető, de védett faj, természetvédelmi értéke 5000 Ft/egyed. (Forrás: Miskolci Gombász Egyesület honlapja.)
Kép forrása: https://miskolcigombasz.huuploadmedia_thumbnail99429201.jpg
Az Év Rovara: Párducfoltos hangyaleső (Dendroleon pantherinus)
A Magyar Rovartani Társaság az Év rovara szavazással hívja fel az emberek figyelmét a rovarok védelmére és természetben betöltött szerepére. Idén olyan fajokra lehetett szavazni, melyek idős, odvas fákhoz kötődnek (ott fejlődik a lárvájuk, ott táplálkoznak vagy oda húzódnak pihenni). A három jelölt faj közül az Év Rovara 2026 címet a párducfoltos hangyaleső nyerte. Ez a szép rovar a hazai hangyalesőfauna közepes méretű faja; hegyes szárnyai kissé hosszabbak, mint a teste. Magyar neve a tudományos név fordításából ered, és az elülső szárny hátsó szegélyén lévő „párducfoltra” (szemfoltra) utal. Ez legjobban a háztetőszerűen összecsukott szárnyakon látható, amit más minták is díszítenek. A rovar teste többnyire sárga, lábai karcsúak és vékonyak. Csápja is hosszú, vége enyhén megvastagodott. Az imágók (kifejlett egyedek) gyengén repülnek, a mesterséges fény vonzza őket. Nyár közepén rajzanak, éjszaka párzanak, petéiket faodvakba helyezik. Fejlődésük egy évig tart; három lárvastádium után bábozódnak. A lárvák és az imágók is ragadozó életmódot folytatnak, más rovarok lárváit és imágóit zsákmányolják. Jellegzetességük, hogy tölcsért nem építenek, és dús testszőrzetet viselnek. A faj elterjedési területe Európától Észak-Kínáig húzódik. Hazánkban a domb- és hegyvidéki erdőkben, és a folyókat kísérő ligeterdőkben fordul elő, de lárváját kimutatták régi épületek szuvas tetőszerkezetében is. Hazánkban ritka, mert az idős, odvasodó fák száma is egyre kevesebb az erdeinkben. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke: 50.000 Ft. (Forrás: A Magyar Rovartani Társaság jelölteket bemutató ismertetője.)
Kép forrása: https://cms.fmc.huuploads279662_26a80fc29b.jpg
Év Lepkéje: Nagy tűzlepke (Lycaena dispar rutilus)
Az MME Lepkevédelmi Szakosztálya 2026-ra a nagy tűzlepkét választotta az Év Lepkéjének. A nagy tűzlepke a Vörös Könyvben szereplő, veszélyeztetett faj. Hazánkban védelem alatt áll, természetvédelmi értéke 50.000 Ft. Magyarországon még szinte minden síkvidéki üde, nedves élőhelyen előfordul. Kedveli a láp- és mocsárréteket, a patakvölgyeket, az üde gyepeket és kaszálókat. Középhegységeink erdeiben csak nagyon ritkán figyelhető meg. Évente általában két nemzedéke repül. A hím lepkék területtartók, foglalt revírjüket hím fajtársaiktól erőteljesen védik. A nőstények hajlamosak a kóborlásra, és ennek során új élőhelyeket is benépesíthetnek. A nagy tűzlepkék fennmaradását főleg élőhelyeik átalakulása veszélyezteti, amit részben emberi tevékenység (nedves élőhelyek lecsapolása, kiszárítása, felszántása, túllegeltetése), részben a globális felmelegedés (forró, aszályos nyarak) okoz. Ezért fontos, hogy a nagy tűzlepkére nagyobb társadalmi figyelem irányuljon − olvasható az MME közleményében.
Kép forrása: https://lepketerkep.termeszet.orgmedia20212021072620210726125758188842198-Lycaena%20dispar.thumb.jpg
Az Év Hala: Vágótok (Acipenser gueldenstaedtii)
A Magyar Haltani Társaság által meghirdetett szavazáson a vágótok nyert. Ez az ősi megjelenésű tokféle a nagy és éles vértpikkelyeiről kapta a nevét, melyek könnyen felsértik az ember bőrét. A hal teste megnyúlt, nagy és éles vértpikkelyei az oldalán és a hátán sorakoznak, és különösen a fiatal példányokon szembetűnők. Orra rövid és tompa, bajuszszálai nem érik el a felső ajkat. Tengerben élő vándorhalként a folyókat korábban csak szaporodási időszakban kereste fel, hogy ikráit a sóderes mederfenéken lerakja. A Duna romániai szakaszán megépült Vaskapu azonban leküzdhetetlen akadályt jelent a vándorlási útvonalán. A vágótok nagyra növő hal, az idős példányok hossza meghaladhatja a 2 métert. Egyes tengerparti országok halász-fogásai között rendszeresen előfordul, de Magyarországon a kecsegével ellentétben nincs önfenntartó állománya − az előkerülő néhány példány feltehetően telepítésből származik. Védettsége a telepített példányok megtelepedését szolgálja. A vágótok természetvédelmi értéke 50.000 Ft. (Forrás: a Haltani Társaság fajról írt bemutató anyaga)
Kép forrása: https://hlasek.comfotoacipenser_gueldenstaedti_hf6808.jpg
Az Év Hüllője: Fürge gyík (Lacerta agilis)
Az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2026-ban a fürge gyíkot választotta az év hüllőjének. Ezt a szép gyíkfajt a klímaváltozás több szempontból is rosszul érinti: az élőhelyét adó üde, nedves rétek és hegyi kaszálók a csapadékhiány és a növekvő hőmérséklet miatt kiszáradnak, megváltoznak. A fürge gyík Magyarországon általánosan elterjedt − az alföldi vízjárta gyepeken, a nedves erdőszegélyeken és a hegyvidéki kaszálókon is gyakori. Neve csalóka, mert szinte minden rokona fürgébb nála. Relatív lassúságának oka, hogy a lábai viszonylag rövidek. A fürge gyík a hazai gyíkfajok között közepes méretűnek számít. Hossza 20-23 cm, ennek több, mint a felét a hosszú farok teszik ki. Színezete és mintázata változatos: a hímek testoldala zöld, a nőstényeké barna alapszínű; a hátoldal mindkét nemnél barnás, különféle sötét és világos foltokkal. Táplálékát ízeltlábúak képezik: pókok, lepkék, egyenesszárnyúak, legyek. A zsákmányszerzésben kiváló látása, mozgása és rejtőszíne segíti. Magyarországon minden kétéltű és hüllő védett, így a fürge gyík is, melynek természetvédelmi értéke 25.000 Ft. (Forrás: a Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztály tájékoztatója)
Kép forrása: https://hullomagazin.huuploadsarticle-img610841672a7aedb816ff0196673da37d88b942ab.jpg
Az Év Madara: Énekes rigó (Turdus philomelos)
Az MME célja az Év madara szavazással az, hogy megismertessék az emberekkel azokat a madárfajokat, melyek védelméért a lakosság is sokat tehet. Most a bokrosok madarai közül választottak. Az énekes rigó Magyarországon gyakori fészkelő. A hím és a tojó kültakarója hasonló: a hátoldal, a szárny és a faroktollak olajbarnák; a begy, a mell és a hasoldal sárgásfehér alapon barna foltokkal csíkozott. Életmódja és táplálkozása a fekete rigóéhoz hasonló, de jobban kötődik az erdei élőhelyhez. Erre utal régi magyar neve, az „erdőrigó” is. Táplálékát főleg giliszták és csigák képezik, de rovarokat és hernyókat is fogyaszt. Kedvence a házas csiga, amit gyakran ugyanazon a kövön tör fel. Ez a hely a felhalmozott csigahéjakról ismerhető fel, és a népnyelv „rigóüllőnek” nevezi. Ősszel főként gyümölcsöket, bogyókat fogyaszt. Az énekes rigó évente kétszer is költhet. Csésze alakú fészkét fákra, bokrokra építi, és belsejét a nyálával kevert korhadó faanyaggal tapasztja simára. A telet főként a Mediterráneumban tölti, de vannak áttelelő példányai is. Az év madarának jellegzetes tulajdonsága az egyedi éneke: változatos strófáit minden esetben kétszer-háromszor megismétli, emiatt a kezdő madarászok is könnyen felismerik. Védett faj, természetvédelmi értéke 25.000 Ft.
Kép forrása: https://mme.husitesdefaultfilesmagyorszag_madaraiTURPHIturphi_007_f_kovacs_norbert_c.jpg
Az Év Emlőse: A molnárgörény (Mustela eversmanii)
A Vadonleső Program szakmai közössége a molnárgörényt választotta 2026-ban az Év Emlősének. A molnárgörény (mezei görény) a mezők, szántók ragadozója, főleg rágcsálókat fogyaszt. Hossza 30-45 cm, szalmasárga bundájának külső koronaszőrei feketésbarnák, szeme körül sötét maszk van. Hazánkban jelentősebb állománya Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Békés és Csongrád-Csanád vármegyékben van. A menyétfélék családjába tartozó kistermetű ragadozó rejtett életmódja és alacsony egyedszáma miatt ritkán kerül szem elé. Kerüli az erdőket és az emberi településeket. Vadászni főként éjszaka jár. Föld alatti búvóhelye gyakran elhagyott – és tovább bővített – hörcsög- és ürgejárat. Időszakosan több kotorékot is váltogat, de kölyökneveléskor hetekig egy búvóhelyhez ragaszkodik. Egy alomban 7-18 kölyök születik, az anya egyedül neveli őket. A molnárgörény állománya Európában visszaszorult a nyílt mezőkhöz, szántókhoz, legelőkhöz való kötődése, csökkenő táplálékbázisa és emberkerülése miatt. Számukat tovább csökkentik a mezőgazdaságban alkalmazott rágcsálóirtó módszerek is (csapdázás, méreg-kihelyezés). Ezek miatt nemcsak a prédaállatok száma csökken, hanem a mérgezett zsákmány elfogyasztásával a kis ragadozó szervezetében felhalmozódó méreg az állat pusztulását okozhatja. A görényekre az utak is veszélyt jelentenek, sokat elgázolnak közülük. Hazánkban a faj már 1974 óta védettséget élvez. (Forrás: a Vadonlesők közösségi oldal Év emlősét kihirdető bejegyzése)
Kép forrása: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/86/Wild_steppe_polecat.jpg/500px-Wild_steppe_polecat.jpg
Év Gyógynövénye: Kerti kakukkfű (Thymus vulgaris)
A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya 2026-ban a kerti kakukkfüvet választotta az év gyógynövényének. A kerti kakukkfű mediterrán eredetű növény, melynek virágzó hajtását Magyarországon is évszázadok óta használják a népi és a modern gyógyászatban, illetve fűszerként. Már az ókorban ismerték erős fertőtlenítő hatását, ezért harctéri sérülések kezelésére, illetve járványok idején füstölőként használták. Napjainkban a kakukkfüvet vagy a kivonatát tartalmazó készítményeket (teakeverékeket és szirupokat) megfázás, torokgyulladás és hurutos köhögés esetén alkalmazzák köptető, nyákoldó hatása miatt. Több farmakológiai vizsgálat és állatkísérlet igazolja, hogy illóolajának baktérium-, gomba- és vírusellenes, valamint görcsoldó hatása van (enyhíti a köhögési ingert). Enyhe emésztési panaszokra is jó, az étvágyjavító hatása miatt. A kakukkfű a biztonságosan alkalmazható gyógynövények közé tartozik, készítményeinek használatát általában 12 éves kor felett javasolják. A kerti kakukkfű nemcsak gyógyhatású, hanem dekoratív, szárazságtűrő, balkonládában is könnyen nevelhető növény. Egy napos erkélyre egész nyáron illatozó mediterrán „fűszerkertet” varázsolhatsz, ha rozmaringot, oregánót és zsályát is ültetsz mellé! (Forrás: a MGYT Gyógynövény Szakosztályának közleménye és a https://balkonada.hu oldal)
Kép forrása: https://kertlap.huwp-contentuploadsThymus-vulgaris.jpg
(A 2026-os Év élőlényeinek ismertetője a fajokat jelölő szervezetek honlapjai és a https://vadaszerdo.blog.hu/2026/01/01/ev_fajai_438 cikk alapján készült.)
Nagyné Tóth Andrea, Természettudományos munkaközösség