Kókai Gyula nyugalmazott igazgató beszélgetett Tátrai Jánossal a HUNOR mentőcsapat vezetőjével, alma materünk volt diákjával
Tátrai János,
tűzoltó alezredes úr, a Csongrád-Csanád Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóságának egyik vezetője, polgári védelmi főfelügyelője. Megalakulása óta tagja a kétszáz fős HUNOR Hivatásos Katasztrófavédelmi Mentőszervezetnek, annak parancsnok helyettese.
Kókai Gyula, aki iskolánkat 33 éven át vezette, felkérte egykori tanítványát, hogy a jelenlenlegi nyolcadikosoknak, tartson egy személyes beszámolót a törökországi mentésről (előzményiről: riasztás, helyszínre utazás), a Hunor mentőcsapat tevékenységéről, melyet az alezredes úr első telefonos megkeresésre, azonnal elfogadott.
Tátrai János 15 napja érkezett meg a törökországi földrengések helyszínéről. A Hunor mentőszervezet tagjaként, 6 napig, napi 16 órában (8 óra munka – 8 óra pihenés – 8 óra munka) teljesített szolgálatot. A mentőcsapat nagyon kemény munkával, hősies mentéssel, a romok alól 17 ember – köztük 3 gyermek életét mentette meg.
Alezredes urat volt Rókusis diákként is köszönthettük, hiszen itt végzett 1981-ben, a 8.D-ben, az angol tagozatos 36 fős, Radnai Emilné tanárnő osztályában.
Kókai Gyula nyugdíjas intézményvezető vezette beszélgetés elején elmondta, hogy személyes kötődése is van Tátrai Jánoshoz, kezdő tanárként 1977-től gyakorlati foglalkozáson tanítványa volt (a technika tantárgy elődje volt a gyakorlati foglalkozás).
Alezredes úr egykori diákként a jelenlenlegi nyolcadikosoknak, tartott egy személyes, fotókkal illusztrált, lelkünket megérintő beszámolót a törökországi mentésről (előzményeiről: riasztás, helyszínre utazás), a Hunor mentőcsapat tevékenységéről.
A diákok szerint:
„Nagyon sok érdekes dolgot tudtunk meg a mentés körülményeiről, a mentőcsapat felszereléséről, napirendjéről. Elképesztő volt hallgatni, hogy mennyire nehéz nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is megbirkózni a mentőcsapat tagjainak a borzasztó körülményekkel, a pusztítás okozta károkkal, a túlélők mentésével.Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy Tátrai János alezredes, volt rókusis diák mesélt nekünk a mentőcsapat áldozatos munkájáról, a mentés kulisszatitkairól.”
Tátrai János beszámolója után Kókai Gyula néhány kérdése alapján megtudhattuk, hogy a mostani törökországi bevetését a szakma csúcsának tartja.
Több külföldi tanulmányon és képzésen vett részt: Németországban, Svédországban kétszer is, Cipruson és Ausztriában. Ezeket Belgiumból szervezték meg, mely felkészítette őket a különböző, a világon előforduló katasztrófa helyzetekre.
Magánéletéről megtudtuk, hogy több évtizede zenél, angol nyelven dalokat ír, basszusgitározik, énekel. Elmondta, hogy 42 éve együtt gitározik rókusis osztálytársával Csallner Andrással. Kiemelte, hogy abban az időben nagyon nagy dolog volt harmadik osztálytól angolt tanulni, és ő sokat tanult itt, az órák nagy része angol nyelven folyt. Mondta a gyerekeknek: nyugodjanak meg, a Rókusi Iskola jól felkészíti őket az életre.
Köszönjük Tátrai János alezredes úrnak, hogy elfogadta a meghívást, eljött a Rókusiba. Egy kiváló személyiséget, katasztrófa helyzetekben emberek sokaságának életét megmentő embert ismerhettünk meg. Részünkről egy életre szóló megbecsülést, tiszteletet érdemel!
Emlékül két iskolai kiadványt adtunk át neki. Egy emlékkönyvet, melyet az almamáter 70. évfordulójára adtunk ki. Melyben az alezredes úr egykori osztálya, évfolyama megtalálható. Továbbá egy az iskola 75. évfordulójára megjelent iskolatörténeti könyvet, mely dr. Baricz Zsoltné, volt tanárunk munkája.
https://www.delmagyar.hu/helyi-kozelet/2023/02/diakoknak-meselt-tatrai-janos-a-torokorszagi-mentesrol-galeria
